home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9511
/
AL.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1996-03-03
|
10KB
|
182 lines
@VMordenheim és Frankenstein nyomában@N
Olyan sok minden kezd virtuálissá válni -- miért ne
tehetné ezt az élet is?
Mind a valós életben, mind az irodalom fantáziaterületén
oly sokan próbáltak már életet lehelni az élettelenbe,
életet teremteni. A XX. századig azonban senkinek nem
sikerült elvitatnia az isteneknek ezt az elôjogát. A
biológusoknak sikerült bizonyos eredményeket elérniük, de
ezek még nem nagyon közelítik meg azt, amit egy köznapi
ember életnek, élôlénynek nevezne. Az utóbbi néhány évben
viszont felmerült még egy tudományág, amely vagy a biológiát
segítve, vagy akár önállóan is képes lesz -- talán --
beváltani a nagy álmot.
@VAz élet fogalma@N
Az élet fogalmát elég nehéz körülhatárolni, bár mindenki
el tudja dönteni saját érzései alapján egy adott valamirôl
-- elég jó eséllyel --, hogy bír-e élettel vagy sem.
Hogy mennyire mély ez a kérdés, mi sem világítja meg
jobban, mint az, hogy az életnek nincs hivatalos
definíciója. A zavaró kérdéseket elkerülendô már általános
iskolában megadnak egy kvázi definíciót, ami regél valami
életfunkciókról, meg a szaporodásról. Ahhoz, hogy meg tudjuk
határozni a mesterséges élet fogalmát, vagy legalábbis körül
tudjuk írni, szükségünk lesz legalább erre a bizonytalan
körvonalra -- tehát nagyvonalúan tekintsünk el egy valódi
definíció hiányától.
Az elsô elég lényeges kérdés tehát: miket akarunk
életfunkcióknak nevezni. Nem szabad elfelejteni, hogy nem
csak állatokról, hanem minden organizmusról szeretnénk
beszélni, így például a növényekrôl, egysejtûekrôl is.
Ilymódon két használható életfunkciót különböztethetünk meg:
anyagcserét és szapodorodást. Sajnos ezek alapján még csak
azt tudjuk állítani, hogy amely dolog ilyesmit tesz, az
valószínûleg él -- azaz elégséges feltételei az életnek.
Gondoljunk csak egy kukoricaszemre, vagy ami még ideálisabb,
egy ondósejtre.
Bár elég körmönfont példa mind kettô, ezek a jószágok
nem igazán végeznek anyagcserét, és a szaporodás sem igazán
megfogható részükrôl, bár tulajdonképpen a szaporodásban
vesznek részt.
@VHogy kerül a csizma a konzolra?@N
A számítógépek megjelenésével a biológusok is igénybe
vették a nagyteljesítményû masinákat, de az igazi
kapcsolatot a számítógépvírusok megjelenése szolgáltatta.
Nagyon hasonlítanak a valódi vírusokra. Miért ne lehetne hát
hasonló elven bonyolultabb élôlényeket is ""írni"? Elvileg
lehetséges. Sôt mi több, sokkal több eredménnyel kecsegtetô
mint a kémiai szintézis.
@VMegközelítések@N
Kétféle megközelítési módja létezik az AL (Artificial
Life -- mesterséges élet) elôállításának. Az egyik: alulról
felfelé, tehát a legprimitívebb struktúrák finomításával. Ez
tûnik a legegyszerûbbnek és jelen pillanatban a
legcélszerûbbnek is. A másik: valami általános rendszerterv
alapján megtervezünk egy bonyolult organizmust, és azt
vitelezzük ki.
@VAlulról...@N
Kiindulási alapnak megfelelnek a vírusok. Erre a témára
már rengeteg program létezik, kezdve az úgynevezett
életjátékokkal, azaz a sejtautomatákkal egészen a Corewars
játékig. A legtöbb modell valójában zsákutca, hiszen nem
biztosít fejlôdést a lényeinek. Ezen a téren valószínûleg a
Tierra nevû program a legjobb. Az alapötlet: a DNS-t egy
egyszerû assembly programnyelv helyettesíti. Egyedülálló a
programban az evolúció lehetôsége. A megadott mérték szerint
fordul elô a populációban mutáció, amely többnyire
végrehajthatatlan programot eredményez -- ilyenkor a sejt
elpusztul --, de az esetek kis százalékában mégis életben
marad a mutáns. Ilyenkor a beállításoktól függôen érdekes
végeredményekkel szolgálhat a program. Åltalában igaz, hogy
minél rövidebb a kódja, annál hatásosabb az illetô lény,
hiszen annál gyakrabban hajtja végre a táplálkozáshoz és a
szaporodáshoz szükséges utasításokat -- és annál kevesebb
energiára van szüksége. Az egyik legmeglepôbb tapasztalat --
amit a program írója is leírt --, hogy az elvileg lehetséges
legrövidebb 40 byte-os programhossz lerövidült 28 byte-ra
azáltal, hogy a kódrészlet egy byte-tal eltolva szintén
értelmes, és erre ugrik rá a program. Ami ebben igazán
érdekes: ehhez a konstrukcióhoz nem vezet egyértelmû logikus
út. (A dolog persze nem is úgy zajlott le, hogy a program
kódja folyamatosan rövidült, hanem elôször nôtt, majd
kiesett néhány kódrészlet.)
Elvileg tehát e modell kiegészítésével nagyon összetett
mesterséges organizmusokhoz is eljuthatunk, viszonylag kis
erôkifejtéssel -- és iszonyú gépigénnyel.
@V...vagy kezdjük a végén?@N
Persze az egész evolúció átugorható és elvileg mi is
modellezhetünk egy fejlett lényt, amely aztán szintén
fejlôdik valamilyen irányba -- ha helyesen hatnak rá a
környezeti változók. Ez azonban hatalmas elôkészületeket
igényel, még egy ""egyszerûbb" élôlény, mondjuk egy imádkozó
sáska esetén is -- a hatalmas gépigényrôl nem is beszélve.
@VAmikor valami lemászik a tervezôasztalról@N
El tudom fogadni azokat a véleményeket, amelyek szerint
ezek a dolgok ugyan elég mesterségesek, de életnek talán még
nem igazán nevezhetôk. Meggyôzôbb lenne tehát mondjuk egy
apró -- jó, reálisan nem annyira apró -- robotvakond, amely
szépen kiásogatja magának az ércrögöket, feldolgozza a
homokot, majd kellô idô múlva elôállít egy kisrobotot. Ez a
kisrobot rendelkezne mindazon tudással, amivel készítôje,
kiegészítené magát a kellô alkatrészekkel -- természetesen
némi kavicsdiéta után --, és a kör kezdôdhetne elölrôl. îgy
spontán evolúcióval -- hiszen ami meghibásodhat, az meg is
teszi -- akármi is lehet a végeredmény.
Folynak ilyen irányú kísérletek is. Az elsô lépés
azonban az, hogy minden érzékszervet és fontosabb szervet --
például végtagokat -- tökéletesen le tudjanak utánozni.
Számos kísérlet hozott eredményt, de ezek ötvözése még várat
magára -- hacsak katonáék meg nem csinálták, de ôk mind
Keleten, mind Nyugaton elég titkolódzós fajták.
A kulcskérdés e téren ugyanis a mesterséges
intelligencia. Hiszen segítségével mindent le lehetne
egyszerûsíteni: nem kellene bonyolult vezérlômechanizmusokat
elhelyezni például a lábakban, és ugyanez az intelligencia
irányíthatná az ehetô rögök felismerését és kiválasztását
is. (A járást utánzó robotok például már ma is szinte mind
valamilyen öntanuló algoritmussal mûködnek.)
@VGyilkosság?@N
Mi történik akkor, ha kikapcsolok egy ilyen robotot?
Vagy szétszerelem? Hiszen élônek tekinthetjük -- bír az élôk
minden tulajdonságával. A számítógépet ki meri kapcsolni az
ember egy-egy Tierra számoltatás után, az adatok úgysem
vesznek el. De egy kézzel fogható, mûködô valami azért más.
Gyanítom, hogy ezen a téren még nagy viták várhatók, a
javasolt álláspont mégis az: úgy viszonyuljunk hozzájuk,
mint bármely más élôlényhez. Hacsak feltétlenül nem
szükséges, ne bántsuk ôket...
@VMi az értelme az egésznek?@N
Sokmindenrôl esett szó, és valószínûleg felmerült a
fenti kérdés mindenkiben. Ez egy érdekes terület, ahol még
sok tennivaló van, de minden lépés közelebb visz valamilyen
konkrét dologhoz -- akár más téren is.
Egyrészt egy jó modell alapján sokkal jobban
megismerhetjük az emberi szervezet mûködését -- és
gyógyítását. Másrészt olyan tervezési elemeket találhatunk,
amelyek az élet más területein is felhasználhatók:
gondoljunk csak egy mosógépre, amely eldöntené, hogy
mennyire piszkos a ruha. Végül pedig: idôtöltésnek sem rossz
egy-egy jó programrészlet megtervezése...
@KLencsés Gábor@N
Biológiával foglalkozó komolyabb mûvekben is találhatók
kísérletek az élet definiálására, leírására. Sajnos még a
legszilárdabbnak tûnô elsô mondattal sem lehet igazán
egyetérteni, miszerint: az élet a földi anyag történetileg
kialakult magasabbrendû mozgásformája. Hiszen ha eltekintünk
attól az apróságtól, hogy eszerint máshol nem lehetséges
élet -- a ""földi" kitétel ugyanis kiemelhetô --, még mindig
ott marad a kérdés: mit tekintünk magasabbrendû
mozgásformának? Sajnos a továbbiakban még rosszabb a
helyzet, hiszen elôszeretettel hozzák fel a szén alapú
szerves anyagokat, kizárva ezzel például az ammónia,
szilícium stb. alapú életet, majd megkoronázva az egészet
belerángatják az evolúciót is.